Sziasztok!
Szeretnék egy kicsit bemutatkozni nektek: Katherine Styles
vagyok, én vagyok a blog másik írója. Én fogom Isabella szemszögéből írni a
történetet. Mivel nekem ez az első „blogom”, és most az első rész, amit egyedül
írtam, előre is bocsánatot kérek tőletek, ha kicsit összekuszált, de még nagyon
kezdő vagyok. Nagyon remélem, engem is meg fogtok majd kedvelni, és remélem,
tetszeni fog nektek a rész. Jó olvasást!:)
Katherine Styles.xx
…………………………………………………………………….
………………………
A vadállat
Isabella Heaven
1553. március 16.
Kensington, Heaven kastély
Egy erdőben vagyok. A szellő halk
suttogását hallom. Mintha mondana valamit. Figyelmeztetne. De én csak megyek.
Egyenesen. A sötét úton. Egyedül.
- Ne
menj . –szólít meg egy lágy, határozott
hang. Körbenézek, de nem látok senkit sem. A szél egyre jobban feltámad. A fák
ide-oda dőlnek. El kell mennem. Magam elé néztem, a távolban megláttam egy kis
faházat. Az ablakán keresztül kiszúródó fény alapján megállapítható, hogy a
háznak van lakója is. Gyors léptekkel sietek a fakunyhó irányába. A szél csak
egyre jobban feltámad, és minden teljes sötétségbe borul. Nem látok. A fény
eltűnt. Vajon hol lehetek? Morgást hallok. Megláttam. Közeledik felém. Szikrázó
szemei csak úgy égtek. Mozdulni akarok. El akarok futni, de hiába. Nem megy.
Mintha a lábaim külön életet élnének. Hiába akarom őket mozgásra irányítani nem
megy. Csak állok egy helyben, a fenevad pedig hamarosan ideér.
Kinyitom a szemeim. A szobámban vagyok. Az
ágyamban. Csak egy álom volt. Semmi más. –nyugtatom magam. De nem sikerül. A legtöbb álmaimra mindig tisztán emlékeztem.
Mikor 6 éves voltam, egyszer azt álmodtam, hogy éppen futok le a lépcsőn, és
mielőtt leértem volna, hasra estem. Pár nap múlva meg is történt velem. Visszagondolok az előbb látott
rémképekre. A faház. A fény. A vadállat.
Gondolkozásomat halk léptek szakítják meg, melyek az ablakom felé közelednek,
majd egy hirtelen mozdulattal, széthúzza a függönyöket, és a betűző fénysugár
rögtön a szememet támadja. Kezemet magam elé kapom, ezzel eltakarva szemeimet.
-Jó reggelt kisasszony. Az édesanyja
küldött, hogy szóljak, fél órán belül el kell készülnie, mert látogatója
érkezik. - hallom meg a szolgáló, Elizabeth hangját.
- Ajh istenem. Muszáj? Nem lehetne kihagyni?
–felülök az ágyon. Hát persze. A bemutatás. A mi királyságunkban az a szokás
hogy, mikor a hercegnő esetleg herceg betölti a 17. életévét, egy hatalmas ceremóniát tartanak neki, ahol a
királyság nemesebb rétegeiből jönnek vendégek. Hogy miért is fontos ez? Mivel a
Király és Királyné ezen az ünnepségen jelöli ki a trónörökös párját. Jelen
pillanatban nekem. Kereken másfél hónap múlva fogom betölteni ezt a kort. És
nem akarom. Nem akarom, hogy egy olyan vadidegen feleségévé adjanak, akit még
nem is ismerek.
- Sajnálom Isabell. A Királyné parancsa. A
ruháját a fürdőben találja. A Királyné az udvarban várja önt. –mondja
Elizabeth, majd kimegy a szobából. Nagy
nyöszörgések közepette erőt veszek magamon, kikelek meleg ágyamból,
kinyújtóztatom lábaimat, és elindulok a fürdő felé. Egy új nap, tele
meglepetésekkel. Juhé.
Miután egy fél órán át szenvedek, mire
magamra erőltettem a hatalmas szoknyát, és felkötöm a hajam, kimegyek a
fürdőből. Lesietek a lépcsőn, és az udvar felé veszem az irányt. Valahogyan
éreztem, hogy itt lesz az Édesanyám. Csak egy a baj. Nem egyedül állt kint a cseresznyefa
alatt. Egy tőle jó pár ével idősebb férfival beszélget. De még látok valakit rajta
kívül. Óvatosan kinézelődök a régi fehér ajtó mögül, és az ismeretlen idegent
kezdem el keresni.
Kicsivel jobban kihajolok, mert a hatalmas
cseresznyefa eltakarja őket. Mikor ismételten, immáron másodszorra nézek ki, a
tekintetem találkozik egy gyönyörű kék szempárral. Arca mosolyra húzódik
tekintetünk találkozásától. Érezem, ahogy arcom halvány piros árnyalatot ölt
magára, és ekkor elrántom a fejem. Miért
csináltam ezt? És egyáltalán ki volt ez a fiú?
- Igen igen, akkor összesen hány főre is
számíthatunk a másik birodalomból?- hallom Édesanyám hangját. Valahogy érzem,
hogy ismételten a bemutatásról van szó.
- Csak 3-an. Tudja Királyné, nem szeretnénk
hatalmas híreszteléseket kelteni az emberek között, hogy a Heaven királyságba
utazik a királyi család.
Hogy
micsoda? Ők a Hell királyságból valók? Itt? De miért? Csak ne..
- Rendben, akkor szólok Isabell-nek, hogy
szeretnének vele találkozni. –hirtelen felegyenesedek, megigazítom magam, és
pár lépéssel hátrébb lépek, hogy úgy látszódjon, mintha most érkeznék a
helyszínre.
- Ohh. Isabell. Végre hogy ideértél.
Szeretnék neked bemutatni két úriembert. –kezd el nyájas hangon beszélni velem.
Válaszomat meg sem várja, megfogja karomat, és maga mellett húz ki az ajtón.
- Uraim, szeretném bemutatni a leendő
Hercegnőt.- kezdi el szokásos mondatát a Királyné.
- Edward Faraday. – mondja az idősebb
férfi, és meghajol előttem.
- Isabella Heaven . – megfogom rózsaszín szoknyám szegélyét, és
ahogyan az illem parancsolja, én is meghajolok előtte. Ezután a mellette álló
férfira tekintek, akinek mosolya még szélesebbre húzódik nevem hallatára.
- Örülök
hogy megismerhetem, Hercegnő. – megfogja csuklómat, lehajol hozzá, és egy apró
csókot lehel kézfejemre. – Louis Faraday. –mondja mély rekedtes hangján, majd a
szemembe néz.
- Isabella Heaven. –húzom el kezemet, és
ismétlem előbbi mozdulatomat.
- Drágám, Edward a Hell birodalomnak a
királya. Louis, az ő fia, akik azért utaztak el idáig, hogy a bemutatásodon
részt tudjanak venni.
- Nem úgy volt, hogy a bemutatáson csak a
királyságon belül élő emberek vehetnek részt?- meglepődök. Mit keresnének ők
itt? Hacsak..
- Édesapáddal úgy gondoljuk, hogy Louis
megfelelő férjjelölt le..
- Hogy mi? Már most kiválasztottátok nekem
a férjemet?- nyugodt testemet hirtelen düh, és kétségbeesés veszi át. Nem. Nem
hagyhatom, hogy már most elkönyveljék, hogy ez az idegen legyen az én párom.
- Isabell nyugodj meg. – szorítja meg Anyám
a kezem. – Louis nagyon jó férjed lenne.
- Nem akarok férjez menni . –emelem fel a
hangom.
- Tudjuk, nagyon friss még ez a gondolat,
de higgyen nekem, hogy önnek csak jót akarunk. –szól közbe Edward.
- Honnan is tudná ön, hogy nekem mi lenne a
jó?- háborodok fel kijelentésére.
- Isabella! Nem engedheted meg magadnak ezt
a beszédet. Most pedig távozz. Ameddig nem tudsz normálisan beszélni a
vendégekkel, addig ne is gyere ide vissza. És hogy tudd, Edward és Louis itt
maradnak nálunk.
Dörmögök az orrom alatt,egy bocsánat féleséget ,majd
gúnyosan meghajolok a Királyné, és a vendégek előtt, majd elmegyek onnan.
Kimegyek az istállóba. Minél hamarabb, és
messzebb akarok kerülni innen.
- Isabell kisasszony. Mi járatban
errefele?- szólít meg Elizabeth.
- Holdsugár-ért jöttem. Elmennék vele egy
kicsit. - mondom. Holdsugarat még
egészen kiscsikó korában kaptam. Vele nőttem fel. Ő volt a legvadabb kiscsikó
az egész királyságban. És miután megkedvelt engem, gazdája nekem adta, hisz a
csikó engem választott ki a társának.
- Ohh értem. A helyén van. Esetleg
előkészítsem magának? –kérdezi tőlem.
- Megköszönném Elizabeth. – ő válaszképpen
csak mosolyog rám, és elindul Holdsugárhoz.
Egy erdőhöz érünk. Furcsa. Sohasem jártam
még itt. Itt az ideje körbenézni az ismeretlen helyen.
Kezdett sötétedni. De nem nagyon veszem
figyelembe. Ráértek még visszatérni a királyságba, hisz Édesanyám úgy is
biztosan csak a kis vendégekkel van elfoglalva.
Kikötöm a lovat egy fához, és miközben ő
nyugodtan legelész, addig én egy kicsit körbejárom a területet.
Meglátok egy faházat, és elindulok az
irányába. A fejfájás egyik pillanatról a másikra erősödik meg a fejemben. Az
emlékek. Az álom. A faház. A fény. A vadállat. El kell mennem innen. Azzal a
lendülettel visszafordulok, és ahogy csak tudtok, elindulok Holdsugár felé. De
mind hiába. A fenevad már észrevett.
Sziasztok!
VálaszTörlésDrága Katherine, biztosítalak, hogy nagyon jól írsz, azonnal megfogott az írásos. Érdekesnek tűnik a történet, az álom, Louis és a királyság..:) Megfogtatok, ezzel nyertetek is egy új feliratkozót és egyben olvasót is. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoztok ki mindebből, várom a következő részt!
Ölel titeket:
Adri xx
Kedves Adri!:)
TörlésNagyon szépen köszönöm! El sem tudod hinni, mennyire jól esett ez számomra!!:)
Sok meglepetést tartogatunk még a történetben. Remélem nem fogsz csalódni a történetben!:)
Nagyon szépen köszönjük!
Ölel:
Katherine.xx
Kedves Katherine!
VálaszTörlésTegnap olvastam el mint a prológust, amit J. Samuels írt, mind az első részt, ami a te tolladból fakadt. Iszonyú kíváncsivá tettetek a történettel, a fogalmazásotokat imádom, az pedig, hogy több száz évvel a múltban játszódik, csak tetézte mindezt. Izgatottan várom a következő részt, minden elismerésem a Tietek!<33
Sok puszi,
Vivian
Kedves Vivian!:)
TörlésSzóhoz sem jutok. Főleg az, hogy pont te írtál a blogunkhoz. Nagyon szépen köszönjük. Örülök neki, hogy ennyire megtetszett a blog. A kövi részt ahogyan tudjuk, hozzuk.
Ölel:
Katherine.xx
Sziasztok!
VálaszTörlésHú, hát szóhoz sem jutok. Még ez előtt sosem olvastam ilyesfajta blogot. Épp ezért, nagyon kíváncsivá tettetek. Az tuti, hogy újabb rendszeres olvasóval bővült a blogotok. ;)
Szia!:)
TörlésNagyon szépen köszönjük!:)
Anyám, hogy ez menyire jó. Én az életbe nem tudnék így írni. Imádom.
VálaszTörlésSzia!:)
TörlésHuhh. Nagyon szépen köszönöm. Örülök neki, ha tetszik:)