Na hát ismételten visszatérnék hozzátok, Isabell
szemszögével. Igen rég volt rész. Tudjuk. De mivel nekünk ismételten
beköszöntött a nyári szünet , ezért nem lesznek mostantól ilyen ritkán részek.
A fejezet végén örömmel várom a véleményeteket a részről. Jó olvasást!:)
Katherine.
...................................................................
..........................
..........................
Ajándék
1553. március 17
Kensington, Heaven kastély
Reggel kócos
hajjal, fájó végtagokkal kelek. Még mindig nem tudom kiverni a fejemből a
tegnap esti eseményeket. Mikor szemtől szemben láttam magam előtt egy vadállatot.
Mikor egy ismeretlen megmentette az életemet. A pillantását. Egy másodpercig
láttam csak a szemét, de már is az emlékeimbe fúródott az az egy másodpercig
tartó, egyetlen pillantása. Magamon erőt veszek, és nagy nehezen felülök az
ágyon. Gyors reakciómat ugyan annyira gyors fejfájás követ. Akaratom ellenére
mindkét szemem lecsukódik.
Egy férfit látok magam előtt. Inge
vértől átázott. Egy vizes ruhával próbálja elállítani vérzését. Felém
közeledik. Megszólít. Legyint, és csak nevet rajtam. Meghajol, aztán elsétál.
Szemeim
hirtelen kinyitódnak. Próbálom feldolgozni az előbb felbukkanó képsorokat. De
egyszerűen nem értem. Mi ez? Talán csak a képzeletem szüleménye? Vagy
valamilyen képesség,hogy ilyeneket látok? Nem. Olyan nem létezik. Dehogy lenne
nekem bármilyen természetfeletti képességem. Isabell, ne butáskodj. – mondogatom magamnak. Hisz nem léteznek
ilyenek.
***
- Isabell. Hányszor
magyarázzam még el neked, hogy a kezeidet magad előtt, összekulcsolva lépj be a
terembe? – mondja Édesanyám.
- Jó. Igen.
Bocsánat. – forgatom meg a szemeim.
- Még
egyszer próbáljuk el. – utasítja.
- De..
- Semmi de.
– szakítja meg mondatomat. – Már csak pár hét, és itt a Beavatás. Mindennek
tökéletesnek kell lennie.
Kijelentésére
egy nagy sóhaj hagyja el a számat, és kérésének eleget téve, visszasétálok a
bejárat elé, és ismételten elpróbálom a bevonulást.
***
Több hosszú
fájdalmas órákon át tartó gyakorlások után, végre sikerül egy kicsit pihennem.
Miközben a kertben ülve, egy régi könyvet olvasva merülök el gondolataimba,ismételten
eszembe jutnak a tegnapi emlékek. Még is
csak megmentette az életemet, még ha nem is tudom ki volt Ő. De hálával
tartozom neki. De ezt hogyan
csináljam? Mit vigyek neki?
Végső
gondolatom, egy ajándékkosár volt. A konyhába indulok. Itt mindenféle
élelmiszert találok. Kenyér, vaj, pár darab alma, és némi húst összeszedek,
majd az ajtó felé indulok. Kilépek a folyosóra. Elfordulok jobbra, és egy
férfival találom szembe magam.
- Hohóó. –
állít meg vállamnál fogva. – Hova siet ennyire Hercegnő? – szemeivel
tekintetemet keresi. Mikor felnézek rá, teljesen megdermedek. A férfi. A fehér ing, amin vörös vérfoltok
vannak. a kendő a zsebében.
- Én.öhm. –
beszélni is elfelejtek ebben a pillanatban, annyira nem hiszek a szememnek. –
Louis, önnel mi történt? – ejtem ki kis ajkaimon e szavakat.
- Ohh erre
gondol Kedves? – kezébe veszi a kendőt, és szíve alatt elhelyezkedő sebéhez
tartja. – Csak egy kisebb baleset, nem kell aggódnia miattam. – legyint egyet.
- Biztosan?
Ne szóljak Emily-nek? Remek ápolónő, biztosan helyre tudná tenni a sebeit.
- Kisasszony.
Nem történt semmi. Jól vagyok. – küldött felém egy mosolyt. – Én Ön hova indult
e szép napsütéses délutánon?
- Csak
Holdsugárnak viszek ki az istállóba némi csemegét. De ha nem haragszik, elég
sietős lenne minél hamarabb kivinnem neki, mivel tudja, itt a Beavatás, a sok
próba. – Hazudom neki. Még saját magamat is megleptem ezzel. Rezzenéstelen
arccal ömlöttek a számból a hazugságok. Mit csinálok? De ha megtudná, hogy hová
készülök, előfordulhatna, hogy megakadályozna ebben. De ez most nem történhet meg.
- Akkor nem
rabolom tovább az idejét, örülök, hogy ismételten találkoztunk, Isabell. –
meghajol előttem, majd a folyosó másik sarkába sétál. Az hittem, hogy nem fogja
elhinni, amit mondtam neki. De még is. Sikerült.
Az
istállóhoz kiérve, meglátom Holdsugarat, aki már alig várja, hogy ismételten
útnak induljunk. Az eltett almákból egyet elcsenek, és jól viselkedő gyönyörű
fekete szépségemnek adom jutalomként, aki azt rögtön meg is eszi.
***
Megérkeztem.
A hely, ahol egy nappal ezelőtt egy farkassal szembe voltam. Ez az a hely.
Körbenézek, és meglátok egy faházat, ahova már tegnap is el akartam menni. Biztosan itt lakik az, aki tegnap
megmentett.
Nagy levegőt
vettem, és a házhoz sétáltam. Mielőtt kopogtam volna, körbenéztem még egyszer,
hogy még véletlenül se legyen a közelbe bármiféle vadállat.
Közelebb
lépek az ajtóhoz. Hátranézek kikötött lovamra, majd az ajtóra szegezem
tekintetemet. Ajkaim közt beszívom a levegőt, és bekopogok az ajtón.
Halii ^^
VálaszTörlésNagyon joooo! :D
Csak nekem furcsa Louis? :P na majd kiderul... Isabell szerelmes?! Remelem :) na mindegy. Siessetek a kovetkezo resszel! Amugy nagyon tehetsegesek vagytok ;) nekem tetszik a hangulat meg a tema is :)) egyebkent bocsi az ekezetnelkuli irasert es az esetleges helyesirasi hibakert...
Love, Julianna S.
Szia!:)
TörlésHát majd kiderül minden.:D
Nagyon szépen köszönjük. Semmi baj.
Katherine. <3