2014. június 7., szombat

3. fejezet

Szeeeasztok!
Na hát ismételten visszatérnék hozzátok, Isabell szemszögével. Igen rég volt rész. Tudjuk. De mivel nekünk ismételten beköszöntött a nyári szünet , ezért nem lesznek mostantól ilyen ritkán részek. A fejezet végén örömmel várom a véleményeteket a részről. Jó olvasást!:)
Katherine.
...................................................................
..........................


Ajándék

Isabella Heaven
1553. március 17
Kensington, Heaven kastély

Reggel kócos hajjal, fájó végtagokkal kelek. Még mindig nem tudom kiverni a fejemből a tegnap esti eseményeket. Mikor szemtől szemben láttam magam előtt egy vadállatot. Mikor egy ismeretlen megmentette az életemet. A pillantását. Egy másodpercig láttam csak a szemét, de már is az emlékeimbe fúródott az az egy másodpercig tartó, egyetlen pillantása. Magamon erőt veszek, és nagy nehezen felülök az ágyon. Gyors reakciómat ugyan annyira gyors fejfájás követ. Akaratom ellenére mindkét szemem lecsukódik. 

Egy férfit látok magam előtt. Inge vértől átázott. Egy vizes ruhával próbálja elállítani vérzését. Felém közeledik. Megszólít. Legyint, és csak nevet rajtam. Meghajol, aztán elsétál. 

Szemeim hirtelen kinyitódnak. Próbálom feldolgozni az előbb felbukkanó képsorokat. De egyszerűen nem értem. Mi ez? Talán csak a képzeletem szüleménye? Vagy valamilyen képesség,hogy ilyeneket látok? Nem. Olyan nem létezik. Dehogy lenne nekem bármilyen természetfeletti képességem. Isabell, ne butáskodj. – mondogatom magamnak. Hisz nem léteznek ilyenek.
***
- Isabell. Hányszor magyarázzam még el neked, hogy a kezeidet magad előtt, összekulcsolva lépj be a terembe? – mondja Édesanyám.
- Jó. Igen. Bocsánat. – forgatom meg a szemeim.
- Még egyszer próbáljuk el. – utasítja.
- De..
- Semmi de. – szakítja meg mondatomat. – Már csak pár hét, és itt a Beavatás. Mindennek tökéletesnek kell lennie.
Kijelentésére egy nagy sóhaj hagyja el a számat, és kérésének eleget téve, visszasétálok a bejárat elé, és ismételten elpróbálom a bevonulást.

***
Több hosszú fájdalmas órákon át tartó gyakorlások után, végre sikerül egy kicsit pihennem. Miközben a kertben ülve, egy régi könyvet olvasva merülök el gondolataimba,ismételten eszembe jutnak a tegnapi emlékek. Még is csak megmentette az életemet, még ha nem is tudom ki volt Ő. De hálával tartozom neki. De ezt hogyan csináljam? Mit vigyek neki?
Végső gondolatom, egy ajándékkosár volt. A konyhába indulok. Itt mindenféle élelmiszert találok. Kenyér, vaj, pár darab alma, és némi húst összeszedek, majd az ajtó felé indulok. Kilépek a folyosóra. Elfordulok jobbra, és egy férfival találom szembe magam.
- Hohóó. – állít meg vállamnál fogva. – Hova siet ennyire Hercegnő? – szemeivel tekintetemet keresi. Mikor felnézek rá, teljesen megdermedek. A férfi. A fehér ing, amin vörös vérfoltok vannak. a kendő a zsebében.
- Én.öhm. – beszélni is elfelejtek ebben a pillanatban, annyira nem hiszek a szememnek. – Louis, önnel mi történt? – ejtem ki kis ajkaimon e szavakat.
- Ohh erre gondol Kedves? – kezébe veszi a kendőt, és szíve alatt elhelyezkedő sebéhez tartja. – Csak egy kisebb baleset, nem kell aggódnia miattam. – legyint egyet.
- Biztosan? Ne szóljak Emily-nek? Remek ápolónő, biztosan helyre tudná tenni a sebeit.
- Kisasszony. Nem történt semmi. Jól vagyok. – küldött felém egy mosolyt. – Én Ön hova indult e szép napsütéses délutánon?
- Csak Holdsugárnak viszek ki az istállóba némi csemegét. De ha nem haragszik, elég sietős lenne minél hamarabb kivinnem neki, mivel tudja, itt a Beavatás, a sok próba. – Hazudom neki. Még saját magamat is megleptem ezzel. Rezzenéstelen arccal ömlöttek a számból a hazugságok. Mit csinálok? De ha megtudná, hogy hová készülök, előfordulhatna, hogy megakadályozna ebben. De ez most nem történhet meg.
- Akkor nem rabolom tovább az idejét, örülök, hogy ismételten találkoztunk, Isabell. – meghajol előttem, majd a folyosó másik sarkába sétál. Az hittem, hogy nem fogja elhinni, amit mondtam neki. De még is. Sikerült.
Az istállóhoz kiérve, meglátom Holdsugarat, aki már alig várja, hogy ismételten útnak induljunk. Az eltett almákból egyet elcsenek, és jól viselkedő gyönyörű fekete szépségemnek adom jutalomként, aki azt rögtön meg is eszi.

***
Megérkeztem. A hely, ahol egy nappal ezelőtt egy farkassal szembe voltam. Ez az a hely. Körbenézek, és meglátok egy faházat, ahova már tegnap is el akartam menni. Biztosan itt lakik az, aki tegnap megmentett.
Nagy levegőt vettem, és a házhoz sétáltam. Mielőtt kopogtam volna, körbenéztem még egyszer, hogy még véletlenül se legyen a közelbe bármiféle vadállat.
Közelebb lépek az ajtóhoz. Hátranézek kikötött lovamra, majd az ajtóra szegezem tekintetemet. Ajkaim közt beszívom a levegőt, és bekopogok az ajtón.

2 megjegyzés:

  1. Halii ^^
    Nagyon joooo! :D
    Csak nekem furcsa Louis? :P na majd kiderul... Isabell szerelmes?! Remelem :) na mindegy. Siessetek a kovetkezo resszel! Amugy nagyon tehetsegesek vagytok ;) nekem tetszik a hangulat meg a tema is :)) egyebkent bocsi az ekezetnelkuli irasert es az esetleges helyesirasi hibakert...
    Love, Julianna S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Hát majd kiderül minden.:D
      Nagyon szépen köszönjük. Semmi baj.
      Katherine. <3

      Törlés